T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

H. Csukás Györgyi: A köveskáli közkút, mosó és tűzoltószertár a Bakony, Balaton felvidék tájegységben

át, ezen folyt át a kút vize a mosóba. A víz átfolyását a padozat lejtése, illetve a kútház zárófalát áttörő három négyzet alakú nyílás biztosította. A kút és mosó funkcionálásának rekonstruálásánál nagy segítségünkre volt egy köveskáli önkéntes tűzoltó, aki fiatal éveiben itt teljesített szolgálatot. A tűzoltószertárat nem véletlenül építették fel 1888-ban a városkút szomszédságában. Elhelyezésénél elsődleges szempont volt a mindig bővizű forráskút, ahol a tűzoltófecskendőket, lajtokat megtöltötték. Amikor a tűzoltók vizet vettek a kútból, a káván lévő alsó nyílást eldugaszolták, ezáltal a kút kávájában a víz szintje megemelkedett. A mosó végfalában, a betonkoszorú felett, a kútház falát áttörő átfolyónyílásokkal egy szintben, két kifolyónyílás biztosította a mosó vizének elfolyását a Bozótkertnek nevezett káposztás- és palántáskertek irányába. Amikor a mosó medencéjét rendszeresen tisztították, egy alacsonyabban elhelyezkedő, egyébként eldugaszolt kifolyónyíláson engedték le a vizét. A mosó medencéjének vízszintje nem lehetett a kifolyónyílások szintjénél magasabb, ezért a betonpadkákon keresztül fektetett pallókon állva tudtak öblögetni az asszonyok a karsztforrás télen, nyáron 12 fokos vizében. A karsztforráson létesült kutak vízszintje a csapadék menynyiségétől függően eléggé változékony. Elképzelhető, hogy alacsonyabb vízálláskor a medence fenekén lefektetett gerendákra helyezték a pallókat. A mosó tisztaságát alacsony lécajtóval védték a betévedő állatok ellen. A kútból kampóval, kézzel merítették a vizet, és azt a kútház két oldalfalát áttörő, alul öblösen és kifelé lejtőén kiképzett kiöntőnyíláson át öntötték a vályúkba. A deszkavályúkat a kútház külső falsíkjához illesztve, a kiöntőnyílás alatt helyezték el, falazott kőpadkára állítva. Adatközlőink elmesélték, hogy minden itatás után leengedték a vályúkból a vizet, mert a következő gazda állatai nem ittak volna belőle. Mindez mára emlék, amire csak a legidősebb generáció emlékezik. Mint ahogy eltűntek a mosóból elfolyó patak, és a belőle kiágazó csatornák, locsolókutak mentén elterülő, csöppnyi palántáskertek is. A megújult köveskáli városkút és mosó mint műemlék emlékeztet egykori fontos funkciójára. A Szentendrén felépült épületegyüttes is arra hívja fel a figyelmet, mekkora szerepe volt a víz hasznosítására létesült közösségi építményeknek egykor a falu életében. H. Csukás Györgyi