T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

tóját megtestesítő, a malom központi tengelye körül forgatható vezetőlécet készítettünk, melyet maguk előtt mozgatva helyezték el a téglákat kőműveseink. A földszinten több mint egy méter vastag falat - eredeti szerkezetének megfelelően - készítettük: külső felületén 15, illetve 30 cm vastag égetett tégla köpenyfalat raktunk, belül pedig vályogból falaztuk ki a visszamaradó részt. A gépészeti berendezés helyreállítása a munka legnehezebb része volt. Az egész épületet tekintve 2-3 centiméternél nagyobb eltérés nem jöhetett létre, hisz az egymásba kapcsolódó fogaskerekek ennél nagyobb hibát már nem tudnak működési zavarok nélkül elviselni. A különböző gépészeti alkatrészek (zömében fogaskerekek) önmagukban is precizitást és nagy munkaráfordítást igényeltek. Külön gondot jelentett az óriási súlyú elemek (például a 9 m hosszú vitorlák) nagy magasságban történő felemelése, elhelyezése és rögzítése, amely balesetveszélyes helyzeteket eredményezett. Összefoglalásul elmondható, hogy az újjáépítés kiválóan sikerült, és ebben óriási szerepe volt Varga Gyula ácsmesternek, aki a falazási munkáktól kezdve a befejezésig összefogta és irányította munkatársait, személyesen oldva meg a legkényesebb feladatokat is. A molnárlakás használata A malom földszintjén, a gépészeti berendezések között ki-be ugráló vonalvezetéssel egy kisméretű molnárlakást választottak le. Ennek alaprajza szobakonyha, de a szűk konyhában egy polcos kis kamrarész is helyet kapott. A malomba épített molnárlakás kuriózumnak számít, Dusnokon volt még egy másik ilyen malom is, de más alföldi szélmalmoknál nem ismert ez a megoldás. Mivel a Koprivánacz családban molnár nem volt, a malmot bérbe adták. 1926 és 1940 között a molnárlakásban egy alkalmazott (Balázs Ádám molnár) és a családja (4 fiú és egy lány) lakott. Balázs Ádám (rác ember volt) rutinos szélmolnár hírében állott. A lakásért nem fizetett, bérét a malom hasznából (minden 10. kilogrammot vették ki vámként) kapta. A malom jövedelmének csökkenése miatt 1940 és 1950 közötti években a malmot Koprivánacz Péter maga kezelte, így családjával együtt ő lakott a molnárlakásban. Az ehhez az időszakhoz tartozó berendezési állapotokról részletes gyűjtést végeztünk. 1950-ben a malmot bezáratták, és a család beköltözött az őrlésre szolgáló malomtérbe, így a teljes földszintre és részben a kőpadra is. Ez a perió-