T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

leskerékkeX. Itt van a függőleges bálványra rögzített nagydob és a fékberendezés is. A féket kívülről, a fordítószárny mellől lehetett állítani, tehát ezért nem kellett felmászni a malom legfelső emeletére. A forgatható malomtetőt zsindellyel fedték, koszorúi akácból készült papucsokon csúsztak. A tetőt három gerendából és egy kocsikerékből álló szárny segítségével lehetett a szél irányába fordítani. A szél energiáját egy négyszárnyú vitorla fogta fel, és alakította át forgó mozgássá. A vitorlaszárnyak egyik oldalára vásznat feszítettek, míg a másik, keskenyebb oldalra deszkázat került. A karcsú szárnyak merevítését h úr irányú és sugárirányú vasrudak biztosították. A malomnak szitaberendezése nem volt, a lisztet parasztra őrölte. Napi teljesítménye 12-18 mázsa volt, a széljárástól függően. A vitorlák 10-13 fordulatot tettek meg percenként, egy fordulatra az őrlőkő 8,8-szor fordult körbe. Erősebb szélben a malom mindkét kopárja egyszerre őrölhetett. A malom újraépítése A malom újraépítése a legtöbb téren fogós feladat elé állította munkatársainkat. Nem volt könnyű munka a soronként különböző átmérőjű és szintenként változó vastagságú kör alakú fal falazása sem. Ehhez a csonka kúp alkoA szélmalom falazása