T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2000 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

H. Csukás Györgyi-Markója László: Kislődi sírkövek a Bakony, Balaton-felvidék tájegység katolikus temetőjében

Kislődi sírkövek a Bakony, Balaton-felvidék tájegység katolikus temetőjében A Bakony, Balaton-felvidék tájegység faluközpontjából földút vezet a kálváriához és a temetőhöz. A katolikus temető sírköveit több faluból gyűjtöttük össze. A sírkövek mind anyagukban, mind megformálásukban változatos képet nyújtanak, és jól reprezentálják az 1830-as évektől az 1940-es évekig tartó periódus kőfaragó stílusának változásait. A temetők azonban a település társadalmáról is sokat elárulnak, így a sírkövek összegyűjtésénél az is fontos szempont volt, hogy a tájegységben hangsúlyos német etnikum képviselve legyen német falvakból származó jellegzetes sírkövekkel. Noha a ma divatos műkő síremlékek egyre jobban kiszorítják a régi, kőből faragott síremlékeket, a mintegy 26 sírkő összegyűjtése mégis hosszas keresést, utánajárást igényelt. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a temető rendezésekor, egyes részek szanálásakor megszüntetett régi sírokról a falu múltjára, lakóira emlékeztető, jellegzetes sírköveket egy helyre összegyűjtik. Különösen a hagyományőrző német falvaknál tapasztaltuk gyakran a sírkövek megmentésének ezt a módját: Ajkarendeken a temető bejáratánál szorosan egymás mellé földbe ásott síremlékek alkotják a temetőkerítést, Veszprémfajszon, Kislődön, ugyancsak egy csoportba telepítették a megmaradt sírköveket. Kislődön a jelentős egyháztörténeti gyűjteményt őrző plébánia kertjében is nagy számú sírkő van kiállítva a kőkerítésnek támasztva, melyeket Markója László esperes úr, a gyűjtemény létrehozója gyűjtött össze. A vörös homokkőből és mészkőből faragott sírköveken kívül, itt kovácsoltvas keresztek is láthatók, amelyeket egy kislődi kovács készített. Markója László esperes úr két sírkövet és két kovácsoltvas sírkeresztet ajándékozott a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak, amelyeket az ajkarendeki német sírkövekkel együtt a tájegységi katolikus temetőben állítottunk fel. Feltűnt, hogy az egyébként német feliratú sírkövek egy részén magyar családnevek szerepelnek. Markója László az anyakönyvekben ku-