T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2000 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

H. Csukás Györgyi-Markója László: Kislődi sírkövek a Bakony, Balaton-felvidék tájegység katolikus temetőjében

tátva bukkant a kislődiek névmagyarosításának indokaira. Kutatásainak eredményeit beszámolónk végén teljes terjedelmében közreadjuk. H. Csukás Györgyi Névmagyarosítás Kislődön Kislőd Veszprém megyei község a 16-17. századi török háborúk alatt elnéptelenedett. A török kiűzése után, 1730-tól, a vidék földesurai, a veszprémi püspökök német telepeseket hívtak be a néhány megmaradt magyar család mellé. A telepesek különböző német nyelvterületekről jöttek, a legtöbben Aschaffenburg környékéről. A német lakosság 1868-ban egyöntetűen megmagyarosította családi nevét, bár továbbra is német nyelven beszéltek. A névváltoztatást minden valószínűség szerint a pap és a jegyző kezdeményezte, mert ők is magyarosítottak. A jegyző Fix-ből Fóti lett, a plébános, Gulden István pedig Forintos. A kislődi plébánia „Meghaltak anyakönyve 1830-1915. II. kötet" 120. oldalán ez a bejegyzés olvasható: „ 1868 Június 8-án Ofölsége Erzsébet Királyné Budavárban (328 év óta első eset) Királyi Sarjadékot szülvén, e napnak emlékét a Kislődiek Július 2-án 13 659 szám alatt kelt belügyminiszteri engedéllyel névmagyarosítással örökítek. " Utána még két évig mindkét családnevet beírták a keresztelési, esketési és halálozási anyakönyvekbe, a németet is, magyart is. Később már csak a magyart. 66 családi név lett így megváltoztatva, a következőképpen: Albert - Bélafi Amrein - Rostási Angermann - Horgai Bilder (Pilder) - Képes Blumenschein - Virág Braschberger - Brassai Ehrlich - Ernyei Eigner - Szemes Eisinger - Vas (Vass) Englert - Angyal Fersch - Fenyves Fiertl - Negyedi