T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: Bakony, Balaton-felvidék tájegység (TÉKA 2000 1., Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

H. Csukás Györgyi: A Bakony, Balaton-felvidék tájegysége

módja mellett nem volt igény nagyobb méretű pajtákra, istállókra, ugyanakkor a legtöbb portához szőlőhegyi pince is tartozott. A törpebirtok, a csekély állatállomány és a kevés szántó, a zsellér- státus itt nem mindig jelentett szegénységet, ha megfelelő nagyságú szőlőbirtok tartozott a gazdasághoz. A Balaton-felvidéken szinte mindenki, a zsellérek, iparosok is rendelkeztek szőlővel. A kiváló bort adó szőlőhegyeken extraneusoknak, másutt élő birtokosoknak, városiaknak, egyháziaknak is volt szőlőjük, aminek művelése munkaalkalmat biztosított az egyre népesebb zsellérrétegnek. A Balaton-felvidéken a szőlőművelés kiterjesztése, a Bakonyban az erdők fájának mértéktelen kitermelése az erdők megritkulásához vezetett, ami aztán a különböző szintű erdővédő és a faépítkezést tiltó rendeletek meghozatalát vonta maga után. Mivel a köves felszínen a különféle földfalak készítésére nem volt alkalmas a föld, követ viszont szinte minden falu határában bőségben lehetett bányászni, a sövény- és a boronafalú épületeket olyan gyorsan felváltották a kőből épült házak, hogy századunkra a faépítményeknek nyoma is alig maradt. A kádártai lakóház és portaépítményei