T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1999 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bíró Friderika: Könyvbemutató Pankaszon

mindent tudó okos parasztasszonyról. Irén néni akkor lett őrségi gyűjtőmunkáim segítője, szinte munkatársam. Sokszor elkísért Pankasz környéki utaimra. Sok kitűnő emberrel ismertetett össze. O már akkor írogatott, s néprajzi témájú írásaival szinte minden évben részt vett az országos néprajzi gyűjtőpályázatokon. Szorosabb, szinte barátnői kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor a 70-es évek második felében egy hosszú kérdőívvel kerestem föl azokat a parasztasszonyokat és parasztembereket, falusi barátaimat, akiket már jól ismertem, s akikről tudtam, hogy jó és pontos válaszokat fogok kapni kérdéseimre. Irén néni is közéjük tartozott, az elsők között volt. Búcsú a parasztságtól. Ez a címe a kilenc kérdéskörből álló kérdőívnek. A kérdőívet férjemmel állítottuk össze, a válaszokból arra akartunk magyarázatot kapni, hogyan s miképpen bomlott föl az a hagyományos paraszti életforma és életmód, ami még századunk első évtizedeiben is meghatározta a magyar parasztság életét, azt a paraszti világot, ami mára már szinte eltűnt - nemcsak itt a nyugati végeken, de az országban másutt is. Sok-sok magnókazetta tanúskodik arról, hogy éveken át visszajártam Irén nénihez, órákon, napokon keresztül beszélgettünk. Számára egészen különös élményt jelentett arról beszélgetni, amit ő korábban már megírt, amit százszor, ezerszer magában átgondolt. Vagyis a hagyományos paraszti kultúráról, a paraszti életről, a régi emlékekről. A faluról, a családról, a szokásokról, ünnepekről, hétköznapokról. Készülve erre a megemlékezésre beleolvastam a felvételek leírt szövegébe. Vallomások ezek, mély és őszinte vallomások az Ő életéről is. Titkokról, nagy fájdalmakról, szomorúságokról, de örömökről, boldogságról, szeretetről is szólnak. A kérdőív első kérdése az, hogy mik voltak a legfontosabb munkaeszközei, melyikkel szeretett legjobban dolgozni és miért? Irén néni az ekét tartotta a legfontosabbnak. Szántani szeretett a legjobban. „... Azért mert akkor mindig felnéztem az égre és énekeltem, zsoltárokat, magyar nótákat, néha imádkoztam is..." - válaszolta. Vajon mire gondolt szántás közben, éneklés közben - évről évre? Sokféle választ kaphatnánk a hosszú éveken át nehéz férfimunkát is végző aszszonytól. 56 TÉKA 1999/1