T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1999 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bíró Friderika: Könyvbemutató Pankaszon

- Talán azt válaszolná, hogy a korán elhalt férjére, talán gyermekeire, talán a szüleire. Talán éppen a későbbi írások fogalmazódtak meg benne, azok, amik a most megjelent kis könyvben olvashatók. - De az is lehet, hogy arra gondolt, hogy bármennyire is szeret szántani, helyette jobb lenne tanulni. Szinte élete végéig gyötörte a gondolat, hogy nem tanulhatott. Sokszor elgondolom, ha tanult volna, Irén néni kitűnő pedagógus lett volna - talán éppen itt, Pankaszon. Nem tanult, mégis öregségére olyan elfoglaltságot talált magának, ami némileg tompította keserűségét, sőt boldoggá tette. Ugyanis elvállalta a pankaszi könyvtár vezetését. Örömmel végezte ezt a feladatot, hiszen munkája mellett sokat olvasott, művelte magát. Ebben az időben hallott először a néprajzi gyűjtőpályázatokról. 1971-ben küldte Szombathelyre az első pályamunkáját, és azután évről évre mindig megírt valami fontos és érdekes témát az őrségi paraszti életről. „Az értelmét megtaláltam az életemnek. Azután lettem boldog, hogy írtam ezeket a régi történeteket" - mondta. Búcsú a parasztságtól - ez a címe a mi kérdőívünknek. Búcsú a paraszti életformától - írhatnánk Irén néni írásai elé. Vajon tudta-e, vajon tudatosodott-e benne, hogy milyen nagy művet alkotott és hagyott hátra, hagyott ránk. „Már gyermekkoromban megismertem a paraszti sorsot. Hisz abban nőttem fel. Több, mint negyven évig a földhöz kötöttem életem, az őrségi paraszt küzdelmes életét. Ostromoltuk ezt a szegény, sovány, agyagos földet, ami a mindennapi kenyerünket adta, ha nehéz fáradságos munka árán is. Sokat küzdöttünk a mostoha paraszti sors ellen. Szorgalmas munkával gyűjtögettek az itt élő emberek az apai örökséghez, hogy utódaiknak jobb megélhetést biztosíthassanak. Az őrségi parasztság egész életét az egyhangúság, a sorsukba való beletörődés jellemezte" - írta. Irén néni életét azonban mégsem az egyhangúság és nem a sorsába való beletörődés jellemezte. O kiemelkedett ebből az általa egyhangúnak vélt életből. Olvasott, tanult, írt, élete végéig képezte magát. És ha most ezt a kis könyvet kezébe venné és elolvasná írásait, talán rádöbbenne arra, hogy ez a paraszti élet nem is volt annyira egyhangú. S ha majd Önök elolvassák a történeteket, talán megérzik: hogy ha a hagyományos paraszti élet el is tűnt, valami mégis megmaradt belőle, ami ta-