Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

A „törzsküpa" receptje A múzeumban a műhelyt a századfordulós állapotában építettük fel, az épület bontása, illetve áttelepítése után felhasználható eredeti elemekkel (tetőszerkezeti gerendák, nyílászárók, évszámos égetett téglák). Ennek az időszaknak megfelelő az az eredeti, technikatörténeti értékű berendezés, amit a hideg csávás eljárású, növényfestékes (Indigóiéra tinctoria) színezés, a fanyomódúcos „kézi tarkázás" és a lójárgányos működtetésű „szekrényes mángorlás" tárgyai képviselnek. Az Alföldön ugyanis csak az 1930-as években terjedt el a műanyag festék (indantrén) és a gépi nyomás (perotin) használata. Az építmény és a technológia rekonstrukciós egységében mutatjuk be a látogatóknak az előkészítő helyiséget („fekete konyha"), ahol három téglakatlanos rézüst segítségével történik a gyári molinó anyag főzése („írtelenítése"), mosása és keményítése. Itt csavarták ki a textilt falba ütött farúd („tokni") igénybevételével, majd a félnedves anyagot a sarokban lévő fapadra („prakkolóasztal") tették.