Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
H. Csukás Györgyi Bepillantás a Bakony, Balaton-felvidék tájegység építésének műhelytitkaiba
Újraépítési javaslat, kiviteli terv A bontási megfigyelések, néprajzi gyűjtések és a berendezési lehetőségek mérlegelése alapján, a tájegység, sőt a múzeum egyéb épületeit is figyelembe véve dönti el a muzeológus, hogy az épület fennállásának, az azt lakó család életének melyik korszakát jeleníti meg a múzeumban. Javaslata alapján készíti el az építész a kiviteli tervet, ami az újraépítés során majd megvalósul. Különösen akkor, ha az építéskori, vagy ahhoz közeli, korai periódus megjelenítésére törekszünk, számolnunk kell azzal, hogy a már elbontott, kicserélt, modernizált épületelemeket a bontási nyomok és a környéken még fellelhető analógiák, esetleg korábbról származó, archívumokban őrzött felmérések, fotók, leírások alapján kell rekonstruálnunk. Ki kell deríteni a mára eltűnt technikákat is (falazástechnika, zsúptető, földpadlók készítése, kemenceépítés módja stb.). Mindezek alapján készül a részletes kiviteli terv, amely a föld alatti, nem látható részeken a falak szigetelésére is kitér. Telepítési terv Az áttelepítendő épületeket, portákat a területre jellemző településformában építjük fel. Az aránylag kis számú porta természetesen nem képes egy falut megjeleníteni, hanem annak csak egy jellegzetes szeletét, részletét. Amikor a muzeológus a falvakat járja, a régi térképeket böngészi, hogy kiválasztott épületei telepítéséhez mintákat, jellemző faluképeket találjon, lelki szemei előtt mindig ott lebeg az a múzeumi terület sajátos adottságaival, ahol a kiválasztott építményeket fel kell majd építeni. Ez nagyban befolyásolja a kiválasztás szempontjait. Esetünkben régen megfogalmazódott az az elképzelés, hogy lakóházainkat fűrészfogas beépítésű telkeken építjük fel az emelkedő utcasor egyik oldalán. Ez már eleve meghatározta a kiválasztandó épületek tájolását. A tájegységet keresztül szelő, az utcavonallal párhuzamos vízelvezető árok is olyan adottság volt, amellyel a telepítési terv készítésénél számolni kellett. Ez adta az ötletet, hogy köveskáli példa nyomán ide telepítsük a „falu kútját", a hozzáépült mosót, és a bővizű forráskúthoz funkcionálisan csatlakozó tűzoltószertárat. Amint Köveskálon - a természetes adottságoknak megfelelően - a falu közepén, a katolikus és református templom tőszomszédságában volt a közkút, mosó és a tűzoltó szertár, körülöttük a
