H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

kitüntetést fog kapni. De kitüntetés helyett a nyugdíjazási okmányt nyomták a kezébe. A Műegyetemről való távozásával főként a népi építészet oktatása hiányzott az Építészmérnöki Karon pár évig. Az országjáró kirándulásokat még működése alatt én vettem át, s csináltam 1980-ig. A hetvenes évek elejétől beinduló Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára dolgoztam, felméréseket, áttelepítési terveket készítettem. Az évtized végétől pedig lassan - előbb fakultatív, majd kötelező tárgyként — újjáépítettem a Népi építészet c. tárgyat, több órával és gyakorlattal, mint Laci bácsi idején volt. Egy másik tárgy is futott évekig, melynek során én küldtem több száz hallgatót vidékre, kastélyt, kúriát, majorokat, népi házakat stb. felmérni, valahogy úgy, ahogy én is tettem, boldogult hallgató koromban. Az évfordulón magam is meglepve látom, mennyi indíttatást kaptam Vargha Lászlótól. Tiszteljük emlékét! Tanítványaival a balassagyarmati „palóc-ház"-nál (1957)