H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Vargha Lászlóra emlékezve Tanítványok, munkatársak visszaemlékezései ifj. Kodolányi János: Néhány emlékem Vargha Lászlóról 1945 után a Néprajzi Múzeumban gyakoriak voltak a változások az igazgatói székben. 1945 nyarán kerültem a Néprajzi Múzeumba díjtalan próbaszolgálatos gyakornokként. Akkor még élt az a gyakorlat, amely úgy szabályozta a múzeumi alkalmazás feltételeit, hogy előírt egy év próbaszolgálatot. A háború utáni nehéz viszonyok között, amikor még az egyre gyorsuló infláció is fokozta a gondokat, hosszabb ideig nem tudtam kitartani kereset nélkül. 1946-ban megkezdődött a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetének, következésképpen a Néprajzi Múzeuménak is, az átalakítása. A múzeum éléről Domanovszky György a veszélyeztetett kulturális emlékek miniszteri biztosságára távozott (lehet, hogy nem emlékszem pontosan az intézmény nevére), Lajtha László kapott megbízást a múzeum vezetésére, s amikor éppen interregnum volt, Szendrey Ákos helyettesített. 1946-ban én is távozni készültem, illetve kényszerültem. Egy akkor alakuló intézménnyel, a Szabadművelődési Intézettel kötöttem szerződést, az akkori viszonyokhoz képest kedvező •feltételekkel. Nyomban ezután a múzeum igazgatója arról tájékoztatott, hogy lehetőség nyílt múzeumi alkalmaztatásomra is. Másnap visszakértem a friss szerződésemet, összetéptem, s a múzeumban maradtam „havidíjas alkalmazott"-ként. Vargha László abban az időben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének (KOF) egyik vezető munkatársa volt, korábban éveken át együtt dolgozott Viski Károllyal. Egész életre szóló őszinte barátság fejlődött ki közöttük. Tevékenyen részt vett a Néprajzi Múzeum szervezeti átalakításának, a múzeum