H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

És ünnepeljük a most elkészült nyugat-dunántúli épületcsoportunk megnyitását, két történeti tájunk, az Őrség és Göcsej örökségét, melynek megőrzését lelkes örömmel vállaltuk. Immáron ez a harmadik táj, melynek építészeti emlékeit és lakáskultúrájának jellemzőit ide, Szentendrére örök megőrzésre áttelepítettük. A Felső-Tiszavidék és a Kisalföld épületcsoportja után a most megnyíló tájegységgel újabb 23 berendezett építménnyel gazdagodtunk. Ezzel együtt több, mint százhúsz épületet tekinthet meg itt évente közel kétszázezer látogató. A kiállítások látványát, mint Önök sokan tudják, kézműipari és háziipari bemutatókkal, gyermekfoglalkozásokkal, folklór műsorokkal gazdagítjuk, és számos más szolgáltatással kívánjuk elérni, hogy a látogatók részesei legyenek e gazdag történeti örökségnek, és a múzeum kiállításai maradandó élményt nyújtsanak számukra. Az építő, fejlesztő munkát folytatjuk, hiszen még sok feladat áll előttünk. Most mégis jól esik egy napra megállni, letenni a tollat, a ceruzát, a mérőszalagot, az ásót, a szekercét és az ecsetet, örülni megvalósult álmainknak. Kérem, tartsanak velünk e napon, legyenek Önök is részesei kettős ünnepünknek! Most pedig tisztelettel felkérem Dr.Andrásfalvy Bertalan urat, a Magyar Néprajzi Társaság elnökét, hogy nyugat-dunántúli épületcsoportunkat nyissa meg. Ünneplő Hazánkfiai, kedves Vendégek! Valóban ünneplésre gyűltünk össze. Mert mindnyájan a kegyetlen idő zsarnoksága alatt vagyunk, és az emberi lét lényege, hogy fellázad az idő múlása ellen, mindig, még a legkétségbeesettebb helyzetben is. Most azokat ünnepeljük elsősorban, akik szembeszállnak az idő múlásával. Kik azok, akik meghosszabbítják az életünket, továbbadják az életet? Az édesanyák, a tanítók, akik a fölhalmozott tudást adják tovább, hogy továbbélhessünk. De olyan kevés szó esik azokról, akik múltunk örökségét próbálják megmenteni és dacoltatni az idővel. Olyan kevésszer ünnepeljük azokat, akik a múlt búvárai, akik megőrzik azt a hagyományt, amely