H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke megnyitó beszédét mondja olyan, mint egy fa gyökere: miképp a fa gyökér nélkül, mi sem növekedhetünk, ha nincs múltunk. Ezek a muzeológusok, restaurátorok, akik most a Nyugat-Dunántúlon is megmentettek valamit a múltból, s mint ereklyét, itt újra megmutatják. És ünnep ez a 25 éves jubileum a magyar szabadtéri múzeumnak is. Bár Európában az elsők között állítottunk fel szabadtéri múzeumot a millennium idején, de utána lebontották, mint a többi kiállítást is, s az anyaga bekerült a Néprajzi Múzeumba. Hosszú-hosszú évtizedek után, 25 évvel ezelőtt történt itt az első kapavágás, hogy újra legyen az országnak egy olyan pontja, ahol az a környezet feltámadhat, amit meghaladott már az idő. De ünnepe azoknak is a mai nap, akiknek az ősei ezeket az épületeket valaha emelték — ők akkor úgy gondolták, az örökkévalóságnak, úgy