H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

Az iskola és a múzeum eredményes együttműködése sok szempontból tanulságos. Kifejezi a technikatörténeti emlékek és eredmények megőrzésének, illetve felhasználásának, továbbvitelének fontosságát. Lehetőséget ad olyan kézműves technológiák továbbéléséhez, amelyek - ha csak szűk körben is - igényes, egyedi tárgyak elkészítéséhez, művészeti, ipartörténeti jelentőségű eszközök javításához és rekonstrukciójához szükségesek. A közvetlen szakipari és pedagógiai szerepeken túl a múzeum a munka során bizonyos tárgytipológiai kontrollra, ellenőrzésre késztetődik. A muzeológus az építményből és életmódból kilépve, szűkebb céhes, illetve háziipari munkafolyamatok tárgyi világába kerül, s módja van az elvégzett és elvégzendő munkák felmérésére. De a restaurátorok vonatkozásában is hasznos tapasztalatok és feladatok regisztrálhatók: az összeépített fa és fém alapanyagú tárgyak konzerválása, a lassan használaton kívülre kerülő famegmunkáló eszközök "életre keltése", e munkaeszközöknek a műtárgymásolatoknál történő hasznosítása terén. Végül az iskola és a múzeum a szükséges szakemberek kiképzésében és munkába állításában is együttműködhet. A kiállítások megrendezésében, ill. tárgy válogatásban a múzeum részéről Bíró Friderika, Csukás Györgyi és Kecskés Péter muzeológusok vettek részt. A restaurátori munkákat a Janovich István vezette hat tagú Restaurátor Osztály végezte el. A Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum további témák feldolgozásában (ácstechnikák, festett bútorok stb.) és azok időszaki kiállításokon való megjelenítésében továbbra is együtt kíván működni. Kecskés Péter