H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

Az óbudavári katolikus templomban végzett tájékozódó falkutatás eredményei A Bakony-Balatonfelvidék tájegységben - megfelelő, lebontható templom híján -, az óbudavári róm. kat. templom hiteles másolatát kívánjuk felépíteni. Bár e tájegység építése még nem szerepel a múzeum közeli tervei között, már megtörtént a templom és berendezésének részletes műszaki felmérése, dokumentálása, s elkezdődtek azok a kutatások is, amelyek az épület hiteles másolatként való felépítését a múzeumban majdan lehetővé teszik. Az épület falkutatására a külső renoválási munkákkal párhuzamosan került sor: a templomot és sekrestyét ugyanis újra vakolták, festették (a tornyot kivéve, melynek festését alpinista módszerrel már néhány évvel ezelőtt elvégezték). Megállapíthattuk, hogy a templom oldalfalain két rétegben volt höbörcsös, tört-fehér vakolat. Az alsó, építéskori vakolatréteg a későbbinél finomabb szemcsés volt, és sárgás árnyalatú. A vakolatrétegek leverése után láthatóvá váltak a tört kőből mészhabarcsba rakott falfelületek, az ablakok másfél tégla széles, ékelt, lapos boltíves kiváltása, a sablonnal húzott főpárkány kiugratott, lecsorbázott két téglasora, a sekrestye szelemenes tetőszerkezete. Amint az várható volt, a templomon semmilyen alaprajzi változás nem történt felépülése (1836) óta, a sekrestye is a templommal egykorú. Csupán a sekrestye aszimmetrikus oromzatára falaztak rá egyik oldalon, s a fedélszéket, héjazatot cserélték. A canonica visitatiók gyér adatai, s idős adatközlőink egymásnak is ellentmondó közlései miatt sokkal nagyobb gondot jelentett a templom többrétegű belső falfestésének kronologizálása. A falu két 80 évnél idősebb lakója szerint a