H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

szívesen beszélt a régi életről, a régi házról. A hosszú beszélgetések közben néha iszogattunk ,még féltve őrzött berkenye-pálinkájából is adott nekem. Egyszer sírni is láttam őt, akkor, amikor a kerített házat, szülőházát lebontottuk. Napokig nem szólt senkihez. Itt, Felsőszeren ismertem meg Juliska nénit, Péntek Károlynét is. Nemcsak egy régi zsúpos házban, régi, századfordulói tárgyakkal berendezett házban élt, maga is öreg volt már, és teljesen süket. Ennek ellenére jól megértettük egymást. Nagyon szerettem őt, és talán Ő is engem. Én neki csak " a Bírú lány" voltam, mindenkinek így beszélt rólam. Naponta meglátogattam és sokat tanultam tőle. Néhány szép régi bútora a múzeumba került. Péntek Károlynénál Szalafőn /1966/ Sokat jártam Pityerszerre is. Abban az időben éltek még a mai műemlékházak tulajdonosai. Élt Zsoldos Antal bácsi és fia, Zoltán. Egy nagyon öreg néni lakott a mellettük lévő házban, s szemben velük, a szeri postaút túloldalán, Tamaskóék éltek. Ezekben a házakban készítettem első rajzaimat a lakásbelsőkről. Ezek a korai felmérések nyújtották a legtöbb segítséget a múzeumi kiállítások megtervezéséhez. Később, itt Szalafőn a többi szerre is eljutottam, új életeket ismertem meg, új barátokat szereztem. Sokat jártam a kópickötő Lugosi Bálintéknál, szeretettel fogadott mindig Kónya Dénesné, jókat beszélgettem Vörös