H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

Disznóölés Szalafőn 1966 teién Lenkével. Sok időt töltöttem Tamaskó Sándoréknál, Horváth Vilmoséknál, hosszan beszélgettem feleségével, Manci nénivel, és sorolhatnám tovább. Évente többször jártam vissza Szalafőre. Nemcsak dolgozni mentem, néha ünnepelni is. Hívtak disznóölésre, esküvőre, és sajnos temetésre is. Viola férjhez ment Horváth Elekhez, Lekszihez. Nagy pajtában volt a lakodalom.Aztán meghalt Reszka néni, és később elment Vilma néni is. Soha nem felejtem el őt, és örökké hálás leszek neki, hogy akkor, azon a szép nyári estén befogadott magukhoz. Mint ahogy néhány évvel később, befogadott egy másik asszony is, Juliska néni. Alacsony, hajlott hátú, igen-igen kedves néni volt. A református lelkész vitt hozzá, mint Bajánsenye legokosabb asszonyához. 0 majd mesél nekem a régi dolgokról, mondta a lelkész, és otthagyott. A család éppen ebédhez készült. Nekem is terítettek, de még nem ültünk le, vártuk a házigazdát. Egyszercsak megérkezett. Bemutattak ne-