H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

taira. A kocsmaszoba bútorai a hagyományos sarkos elrendezési módot követik. Itt helyeztük el a borméréshez szükséges edényeket és használati eszközöket, de itt kaptak helyet a kisebb élelmiszertárolók is. A szoba előtti ún. "közpitarba" felállított asztal és pad szintén a vendégek fogadását szolgálták. A ház negyedik helyisége az istálló. A bejárattal szemben a fal mellett húzódik a jászol. Előtte két tehén és egy-két növendék marha állt. Az ajtótól jobbra látható "kerekjászol" a napi etetéshez szükséges széna tárolására szolgált. Balra egy egyszerű dikó áll. Itt aludt a teheneket őrző cselédgyerek. Söprű, trágyahordóvilla, fejőszék egészíti ki az istálló berendezését. Az épület végét disznóólnak, a felette lévő részt tyúkólnak képezték ki. A szentgyörgyvölgyi lakóház tágas portáján több telki építmény is áll. A Cserta melléki Iklódbördöcéről származik az a torkospajta, amit a faluban még az 1970-es években is szinte érintetlenül fennálló pajtasorból emeltünk ki. Egyike azoknak a pajtáknak, amelyek múzeumunkban a változatos zalai pajtatípusokat képviselik. A pajtában a későbbiekben kiállítást rendezünk azokból a gazdasági eszközökből, amelyeket nem használtunk fel épületegyüttesünk berendezéséhez. Itt lehet tanulmányozni az egyes terménytárolók, gazdasági eszközök különféle változatait. A pajtától jobbra cseréptetős kis épület áll. A házacska a Zala megyei Magyarföldről került múzeumunkba. Ezek a kis épületek a nyugati határszél len- és kendertermesztő vidékein fordulnak elő, "kenderszárogató konyhának", "lenszárítónak", "páruháznak" nevezik. A boronafalú kis épületben csupán egy téglából rakott, szalmás sárral tapasztott kemence és egy katlan áll. Berendezése igen egyszerű. A kemence előtt az ún. "párulábon" áll egy nagy, dongás edény, a "párusajtár". Alatta a földön egy másik sajtár. Néhány vízmerítő fazék és a katlanban lévő üst egészíti ki a berendezést. A kemence fölött a helyiséget hosszában átérve rudak húzódnak. A bejárattól jobbra eső sarokban a hamu számára egy kis helyet kerítettek el. Az épületben többféle munkát végeztek: mindenekelőtt ősszel a földből kinyűvött, bugájától /magjától/ megfosztott, több napig vízben áztatott