H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Tanulmányúton Finnocizágban 1991. augusztus 4 - november 3. 1978 októberében, egy késő őszi délutánon az akkori másodévfolyam Gunda Béla professzor úr szemináriumán üldögél, s teljes áhítattal figyeli a "prof. meséjét". Ekkor hallok először a lappokról, a finn néprajzról, ekkor jegyzem fel először Johan Turi, a nagy lapp író, Samuii Paulaharju, a finn Herman Ottó nevét, ekkor hallok először olyan neveket, hogy Valonen, Vilkuna, IImar Talve, próbálom elképzelni a Seurasaari Szabadtéri Múzeumot, melyet olyan szemléletesen fest le professzorunk . Valahol talán itt kell keresenem annak okát, amiért a hosszú évek során újra és újra megpályáztam a finn ösztöndíjat, s a nyolcszori elutasítás hatására sem adtam fel próbálkozásaimat. Végül 1991. augusztus 4-én leszálltam Helsinkiben, s megkezdődött három hónapos tanulmányutam . A 8 éven át ismétlődő pályázatok során olyan alapos, rengeteg információval rendelkező munkatervet sikerült készítenem, melynek teljesítése esetén a legoptimálisabban, a legtöbbet látva és tanulva tölthettem el tanulmányutamat Finnországban. Egész utazásom eredményességét alapvetően befolyásolta az a személyes tájékozódás, referenciakérés, melyet a témában érdekelt és ismert, "híres" személyiségeknél tettem. Gondolok itt elsősorban Kodolányi Jánosra és Gunda Béla profeszszoromra, de más kollégákra is, akik hivatalos utakon, már korábban jártak Finnországban. A személyes ismeretségek, ajánlások olyan helyekre is eljuttattak, olyan ajtókat is megnyitottak, melyeket korábban elképzelni sem mertem volna.