H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

vésnek a viselete. Szemben, a szoba főhelyén a kelta harcos fegyvereit láthatjuk: lándzsát, kardot, díszesre festett pajzsot. Ezek a tárgyak vezetnek át bennünket egy újabb témakörhöz: a háború és a béke köré csoportosítható kérdésekhez. Itt nyílik rá alkalom, hogy beszéljünk a kelta társadalomról: a nemesekről, papokról, kézművesekről, látnokokról, dalnokokról, parasztokról, rabszolgákról. A házban sokféle tárgyat láthattunk - fémből, fából, agyagból, egyszerűbbet és díszesebbet. Ezek eredetijét kelta kézművesek készítették egykor. A ház mögötti kis tisztáson néhány kézműves eszközzel, a faragószékkel (vagy ahogy itt mondják faragólóval), a faragókéssel, s az oszlopos vagy rudas esztergával megismerkedhetünk, sőt ki is próbálhatjuk használatukat. A program végén - úgymond levezetésként - színes kelta pajzsokat festhetünk vagy edényeket formázhatunk agyagból. Ezzel véget ér egy nem mindennapi, de igen kedvelt foglalkozási forma, melynek módszerét más kiállításokon más témakörben, már eredményesen alkalmazták angol múzeumokban. Ilyen előkészítés után úgy gondolom, élményekben gazdag és tartalmas múzeumi órában tudja részesíteni tanár és múzeumpedagógus a Welsh Folk Museumba látogató diákokat. Befejezésként csak annyit szeretnék megjegyezni: azok, akik olvasták beszámolómat a svédországi múzeumokban tett tanul mányutamról, talán észreveszik a leírtak közötti hasonlóságot. Nem véletlen. A szándék itt is, ott is azonos, a módszer a leghatékonyabb. Ahol fontosnak tartják, hogy a mostani és a jövő generáció ne veszítse el történelmi emlékezőtehetségét, ott a múzeumoknak, valamint az ifjú és felnőtt látogatókkal foglalkozó muzeológusoknak, múzeumpedagógusoknak e cél érdekében minden támogatást megadnak. Káldy Mária v-,«ja...