H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az eredetivel azonos formára vágott, és a felfüggesztési pontokon kifúrt lemezen a festés előtt a megfelelő alapozás volt az első lépés. A svájci gyártmányú NOVEROX jól alkalmazható különböző festett vastár­gyak alapozására. Mivel csak rozsdás felületeken tapad meg, használata előtt sósavval egységesíteni kellett a már részben oxidálódott felületet. A NOVEROX a rozsdából stabil, fekete bevonatot képez és megakadá­lyozza a további rozsdaképződést. Az alapozó réteg száradása után le­hetett elkezdeni a festést, melyre a művész olajfesték volt a legalkalma­sabb. Egy, az egész kép színvilágával összhangban lévő okkeres festékré­tegre került fel az utolsó réteg, maga a kép. A festés befejezésével a festékréteg levédését is meg kellett oldani. Nem lehetett alkalmazni a hagyományos, testes lakkokat, mivel a tárgy szabadtéri környezetbe ke­rül, ahol azok megrepedeznek, besötétednek. Bár kísérleteznek különbö­ző szi I ikonalapú bevonószerekkel, de még nincs erre a célra igazán meg­felelő anyag. A REMBRANDT olajfestmény bevonó látszott a legmegbíz­hatóbbnak, amely vékonyan fedi be a festéket. Erre jön még rá egy szintén vékony szilikonolaj bevonat. Másik, gondot okozó tényező a fel­függesztő szegek elrozsdásodása következtében a festésen végigfolyó rozs­dás csapadék. Illúzió lenne azt gondolni, hogy ez teljesen megakadályoz­ható, de a folyamat lelassítható, például úgy, hogy a felizzított szege­ket olajba mártva, azokon egy védőréteget alakítunk ki. Annak megaka­dályozására, hogy a szegek feje felsértse a festékréteget, célszerű vékony gumialátétet tenni a két felület közé. A többi már nem a restaurátor feladata. Az idő teszi majd a képet valószerűvé, "régivé". Szűcs Gergely

Next

/
Thumbnails
Contents