H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Mestergerenda kiállítás a kisbodaki pajtában Új tematikus kiállítással bővült a Kisalföld tájegység ezen a tavaszon. Datált és díszített mestergerendákból álló gyűjteményünk legszebb darabjait tekinthetik meg a látogatók. Minthogy minden értékes népi építészeti emléket nem telepíthetünk szabadtéri múzeumba, a bontásra ítélt é~ pületeknek legalább legfontosabb szerkezeti elemeit igyekszünk múzeumba szállítani. így válnak kiállítási tárggyá a ma már nagyon ritka külső ágasok, pajtalábak, kerítésoszlopok, faragott kútágasok és mestergerendák. A kisalföldi népi építészetben általános a mestergerenda használata. Mint fő teherhordó elemet, igen jó anyagból készítették, gyakran messze földről szerezték be az erre alkalmas, 6-8 méter hosszú tölgyfa- és fenyőgerendákat. Ácsok, parasztfaragók munkálták meg, sok esetben faragással, sőt színes festéssel is díszítették a mestergerendákat. A lakásbelsőben elhelyezett gerendák változatosan mutatják be a mindenkori díszítőművészet táji jellemzőit. Mind a hosszirányú, mind a kereszt mestergerenda lehet díszített. Gyakori a gerendák újrafelhasználása, ezért tapasztalunk kettős datálást némelyiken. A legegyszerűbb, monogramos, évszámos daraboktól a mindhárom szabadon álló oldalukon dúsan faragott és festett gerendákig a díszített mestergerendák széles skáláját mutatjuk be kiál lításunkon. A tizenkét mestergerendán fellelhető a karcolás, vésés, ékrovás, domborúfaragás, a mintakiemelő és a virágozó festés. A geometrikus és szabadrajzú minták gyakran egyazon gerendán együtt fordulnak elő, és számos gerendán megfigyelhető a történeti stílusok elemeinek kései alkalmazása. A gerendákon elsősorban az építés évét örökítették meg, melléje kétoldalt szokás volt az építtetők nevét vagy névkezdő betűit felvésni, il-