H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

gyüttesen alkotják a Magyar Népi Építészeti Archívumot. Ennek része a gyűjtemény-nyilvántartásokon kívül még pl. az önálló adatállományként is kezelhető szakszótár, az egyes építmények tetszőleges mélységű leírását biztosító analitikus épület-címtár stb. A két nagy adatbázis (műtárgyak és archívum) a múzeum teljes gyűj­teményi anyagát tartalmazza, amelyek egymást kölcsönösen kiegészítik, értelmezik, tehát biztosítani kellett az adatkezelési rendszeren belüli e­egyenrangúságukat, a számítógépes kapcsolódás lehetőségét. (Jellemző tény, hogy a jelenleg érvényes "hagyományos" nyilvántartási szabályzat a különböző fotó- és adattárakat "segédgyűjteményként" értelmezi.) Az összekapcsolás elsődleges (de nem egyetlen) módja a mindkét alkal­mazásban azonos módon felépített, egyesíthető "helységnévtár", amely önálló adatbázisként is kezelhető. A helységnévtár a történetiség elvét érvényesítve az egyes helységek többször módosult közigazgatási besoro­lását, a helynévváltozásokat, illetve a községösszevonásokat stb is. tar­talmazza, de lehetőséget nyújt ezzel párhuzamosan a tetszőleges mély­ségű táji csoportosításra, illetve visszakeresésre. A fentiekben vázlatosan ismertetett adatkezelési rendszer céljainak és elemeinek megfogalmazása hosszadalmas, több évig tartó előkészítő mun­kát jelentett, beleértve a különböző szoftverkörnyezetben történő kipró­bálást, ellenőrzést is. Az így szerzett tapasztalatok birtokában végül is tudatosan nem egy "mindenttudó" általános adatbáziskezelő programot vá­lasztottunk alapszoftvernek, hanem a múzeum adatállományokhoz hason­ló környezetben (pl. könyvtár) megfelelő referenciákkal rendelkező speci­ális szöveges információkezelő rendszert (TEXTAR). A múzeumi tárgyak vagy dokumentumok számítógépes nyilvántartása ugyanis csak látszólag egyszerű feladat: az adatsorok zöme nehezen for­malizálható szöveg, amelyek utólagos átfogalmazását, a "számítógépesí­tés" lázában gyorsan megalkotott "egységes tipológiához" vagy "kódrend­szerhez" történő hozzáigazítását feltétlenül el kívántuk kerülni. A szöveges adatállományok sajátos problémája az egyes adatmezők rendkívül változó hossza, továbbá az, hogy nem mindig lehet egyértelmű

Next

/
Thumbnails
Contents