H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
értéket adni minden mezőnek. Különösen így van ez a múzeumi gyűjtemények esetében, ahol több évtized alatt, más-más szemléletmóddal történt a tárgyak, dokumentumok meghatározása, de maguk a tárgyak, dokumentumok sem mindig "szabályosak". Tudomásul kel lett vennünk, és ez a szoftver kiválasztásánál döntő szempontot jelentett, hogy a múzeumi nyilvántartási adatok egy jelentős része szükségszerűen az élőbeszédhez közelálló, viszonylagosan pontatlan marad, a régebbi meghatározások átfogalmazása, "egyértelműsítése" nem lehetséges értékvesztés nélkül, de az ezutáni meghatározások tárgy- és dokumentumleírások sem minden esetben szolgáltatnak majd a számítógép számára teljesen egyértelmű adatokat. Másképpen fogalmazva: olyan szoftvert kellett választani és olyan alkalmazási környezetet kialakítani, amely alkalmazkodni képes a múzeumi adatok sajátosságaihoz, nem pedig fordítva, a gyors és látványos "számítógépesítés" érdekében az adatainkat mindenáron a gép számára legkényelmesebb formára konvertálni. A változó mező és rekordhossz, az ismételhető mezőértékadás lehetősége, kiegészítve sokrétű indexelési lehetőséggel, nem utolsósorban az indexállományokba történő betekintés lehetősége és a program más szolgáltatása a fenti problémakör nagyobb részére megoldást biztosít. A terminológiai bizonytalanságok feloldásában maga a számítógép nyújt segítséget, de más, a hagyományos eszközökkel végzett adatnyilvántartás számára megoldhatatlannak tűnő kérdések is az adatbázisok bővülése során fokozatosan leegyszerűsödnek, vagy elvesztik aktualitásukat. Ilyen pl. a relatív kormeghatározás, a tárgyak megnevezése, osztályozása stb. A nyilvántartási, adatkezelési hibák (beleértve a helyesírást is) felismerésében és korrigálásában is részt vesz a számítógép, többek között azzal a szolgáltatásával, amely segítségével az előre definiált, magától értetődő kapcsolódásokon kívül azonos vagy különböző adatállományok bármely két eleme között létrehozható utólag is tetszőleges logikai kapcsolat (pl. alkatrészek önálló tárgyként történő beleltározása esetén, különböző gyűjtemények között addig ismeretlen összefüggés felismerése és pótlása esetén stb.).