H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1991 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

eddigi múzeumi bontásokhoz viszonyítva is kiemelkedően érdekes és szépen rögzíthető megoldásokat kínált. A kemence padkáját a padlóba vert karók közé font fűzfavessző vázra tapasztott köpenyfallal vették körül. Belsejét földdel töltötték fel, amelyre tiszta agyagból döngöltek kemencefeneket. A fenék szélébe bodzavesszőket, illetve a torok körüli kényes részeken fűzfavesszőket szúrtak. Vékony vesszőből font korccal erősítették meg a váz közepét és felső részét. A kemence falát pelyvával és törekkel kevart "agyagcsukákból" építették. A csukák alakja, elhelyezésmódja jól megfigyelhető volt a kemencefal belső síkján, melyben a karóváz lenyomata is igen szépen megmaradt. A kemence tetejét vesszőkkel fedték le, majd csukákkal borították be, felső peremét hullámvonalas kiemelkedő díszítménnyel szegélyezték. A meszelésnyomok feltárásából arra lehetett következtetni, hogy a kemencének két építési periódusa is volt. (A bontást irányították, dokumentálták: Kurucz Enikő néprajzkutató, Búzás Miklós és Sabján Tibor építészek, Deim Péter fényképész) Sabján Tibor Száz éves a stockholmi Skanzen A műzeumtípus névadójának és első gyűjteményének centenáriuma alkalmából rendezte meg 15. tanácskozását az Európai Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Szövetsége. A konferencián, melyet 1991. szeptember 1-7. között rendeztek meg Dánia és Svédország több városában, több mint 120 szakember vett részt. A tanácskozásnak négy fő témája volt: a szabadtéri néprajzi múzeumok és természeti környezetük, a szabadtéri néprajzi múzeumok és az építé-