H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
szálnak, s hagyományos módon végzik a csatlakozó tevékenységeket is. Az "élettel telített miliő" megteremtését fontosabbnak érzik, mint a "hagyományost csak hagyományos eszközzel és módon" elvét. Közművelődési részlegük felmérései szerint a közönség is... 5./ Az élőbbé tétel reményében folyamatosan működtetik közel tucatnyi kézműves műhelyüket is. Lenyűgöző az, amikor a látogató betér - az eredetileg is műhelynek épített, s áttelepített - műhelybe, ahová már messziről csalogatják a serény munkavégzés hangjai (kovácsműhely, bognár), illatai (pékműhely), a műhely falára kirakott portéka látványa. S még lenyűgözőbb az, hogy a belépés után az adott kézműves - a múzeum állandó, jól megfizetett munkatársa - mintegy magnó gombnyomásra tájékoztatja a látogatót, hogy éppen milyen munkát végez, miért, mi lesz abból, stb. Válaszol minden kérdésre, az érdeklődőket megtanítja néhány fogásra, s természetesen árulja is termékeit. Arra is lehetőség van, hogy egyedi megrendeléseket teljesítsen. Az építmény hagyományos és eredeti, az űzött mesterség szintén, de az eszközök már nem minden esetben, Aberystwythből (Nyugat-Wales) áttelepített, működő pékség (épült 1900-ban)