H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
csakúgy mint a végtermék sem mindig az. Ha a vendég úgy kívánja és megfizeti, bizony "csecsebecsék", "mütyürkék" is kikerülhetnek kezük alól. Ugyanakkor feladatuk a múzeumépítéshez, a kiállításokhoz szükséges mindennemű eszköz elkészítése, ami saját mesterségükhöz kapcsolható (pl. a kovács az áttelepített épületek vasszerkezeteinek konzerválásában, pótlásában aktívan részt vesz). Kötelességük termelni eladásra, értékesítésre is, melyből a múzeumnak igen jelentős bevételei is származnak. 6./ A bemutatók, múzeumi foglalkozások egy részénél azt tapasztaltam, hogy a lehető legteljesebb mértékben törekedtek a hiteles megjelentetésre. Az iskolában pl. viktoriánus korabeli ruhákba öltözött tanár oktatja a hasonló ruházatot viselő diákokat, korabeli tananyagból, korabeli taneszközökkel. Az egyik farmépületben "főzési tanfolyamokat" tartanak az eredeti kiállított tárgyak felhasználásával!!!, a kutatók által felgyújtott receptek és eljárások figyelembe vételével. Hasonló hitelességre törekvés figyelhető meg az ún. folklórprogramokon is (Május nap, Szt.Iván nap, druidák ünnepe, stb.), melyek mindig nagy érdeklődés mellett, sikerrel zajlanak. 1.1 Nem hagyható említés nélkül az a végtelen tisztaság és környezeti Gyerekfoglalkozás a Dyfedből (Délnyugat-Wales) áttelepített iskolaépületben, korhű ruházatban és eszközökkel