H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

hanyatlásnak indul a faépítkezés, különösen a keleti területeken. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a 18. századtól fölerősödnek a Dél-Dunántúl dombságai és keleti alföldi vidékei között meglévő, középkori eredetű nagytáji különbségek. A 19. században a d u.n a i Alföldön a földfalak (elsősorban a vertfal) uralkodnak, a nedves talajokon a század derekán még jelentős a cölöpvázas sövényfal, valamint a nádfal. Jellemző a hosszúágasos-szelemenes tető. A fedél nádból vagy hasonló módon terített, fölvert zsúpból készül. A füstöskonyha a század első felében eltűnik, a házak egybejáratúak. A szobákat boglyakemence fűti, a konyhában gyakori a kinyúló kemence. Ezzel szemben a Mecsektől nyugatra a múlt század derekáig jelentős a faépítkezes, éspedig annak főként talpas változata. Az ollóágas és szarufás tetővázat a 19. század elejétől kévézett zsúppal fedik. Somogyban és Zalában gyakori a keresztmestergerendás födém. A füsttelenítés lassan fejlődik. Göcsejben, Belső-Somogyban és Zselicben a múlt század első felében még föl lelhetők a füstösház reliktumai. A füstöskonyhák nagyobbmértékű felszámolására csak a múlt század vége felé kerül sor, leginkább mászókéménnyel. A szobákat szemeskályhával fűtik, a konyhákban sütőkemence áll, amely a délnyugati övezetben még századunk fordulópontján is sok helyen boglyaalakú. Az alaprajz különbejáratos rendszerű. Egyes belső-somogyi, zalai falvakban a nagyméretű füstöskonyhák a füstösház, illetve a ház hozzácsatlakoztatással megoldott növelésének emlékét őrzik. A tornác korai, a 18. században már föltehetően létezik. Ezzel szemben a Duna mentén általában csak a 19. század végétől terjed el. Összehasonlító vizsgálatunkból tényszerűen kiderült, hogy a Balatontól délre fekvő területek paraszti házkultúrája nem egységes. Két különböző háztípust látunk magunk előtt, az alföldi területekét, amely a nagy-alföldivel rokon, és a Dunántúli-dombságét, amely a nyugati peremvidék és a Középnyugat-Dunántúl fejlődéséhez kapcsolódik. A két házterület határa az évszázadok folyamán változik, az alföldi háztípus javára lassan egyre nyugatabbra tolódik. A régió dunántúli jellegű ház-