H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

Épül a botpaiádi istálló adatról van szó, hogy értelmes dolgokat csinálunk, és ezért bizonyos kockázatot is kell vállalni. — Azt hiszem, hogy mi ebből sok mindent nem érzékeltünk. — Nagyon sok olyan probléma volt, amit én elszigeteltem, hogy ne kerüljön a munkatársak közé, és ne okozzon pánikot. Úgy gondoltam, hogy ebben az esetben inkább a bajokkal kezdenek foglalkozni, és az amúgy is nehézkesen menő munka lelassul vagy leáll. Maguknak egy-egy épület megvásárlása miatt, vagya berendezések megszerzése miatt nem egyszer, hanem tízszer, húszszor is vidékre kellett utazniuk. Sokszor embertelen körülmények között laktak, tárgyaltak, gyűjtöttek. — Végül is mindannyian vállaltuk ezt. Bizony nekünk fel sem tűntek ezek a dolgok. — Nem erről van szó. Képzelje el, hogyha egy ilyen társaság, amelyik szívvel-lélekkel azon nyűglődik, hogy ez vagy az meglegyen, és azon vitatkozik, hogy például ez a ház, ól stb. mennyibe kerül, megveheti-e, vagy sem, akkor most hol állnánk? Vagy, ha a problémát „terítem", hogy mindenki tudjon róla, akkor az emberek azt mondták vol-