H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

SZOLNOKY LAJOS (A Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese volt, 1967-1969 között a Falumúzeum vezetését is ő látta el. Ma nyugdíjasként a Néprajzi Múzeum kismesterség gyűjteményében dolgozik.) — Szolnoky Lajos, 1967-ben, mikor a Falumúzeum megalakult, maga és Barabás Jenő készítette el a szabadtéri múzeum első telepítési tervét. Hogyan emlékszik vissza erre a munkára? — Igen, ezt a munkát mi csináltuk. Akkor én a magyar népi kenderrost-megmunkálással foglalkozó kutatásaimat végeztem. Ennek kapcsán készítettem egy térképet, amin a kenderrost-megmunkáló rendszereket vázoltam fel. Ez a térkép adta az alapot a múzeum első tervvázlatához is. Természetesen a Magyar Néprajzi Atlasz eredményeit is felhasználtuk. Emlékszem, az egyetemen ültünk Barabás Jenő szobájában, ott volt Vargha László is, aki nagyon aprólékos, a kis részleteket is mindig feltáró ember volt. Ott beszéltük meg, hogy milyen egységek, csoportok alakíthatók ki. Nagyon emlékszem még most is arra, hogy behunytam a szemem, előttem volt ez a térkép és elkezdtem mondani... ÉS hát tetszett nekik. Hát így indultunk el... Nagy terveink voltak. Pedig nagyon sokan nem hittek abban, hogy a szabadtéri múzeum meg fog valósulni. Igazán kínlódás volt keresztülvinni a dolgokat. Az emberek nem hittek, és ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Sajnos, sokan nem találták meg benne a szikrát, a plánét. — Nagyon nehéz lehetett így dolgozni. — Hát igen. Azt hiszem,a legnehezebb feladatot a kivitelezési munkával való foglalkozás jelentette. Nem voltunk erre a munkára igazán felkészülve, de a feltételek sem voltak meg. Egészen primitív módszerekkel kezdtük. Nem volt víz Szentendrén, villany alig, problémát jelentett a szállítás, a földmunkák elvégzése és sorolhatnám tovább. És minket hajtottak, egyik napról a másikra. Számonkértek és hajtottak. Gyerünk, most bontsunk, most építsünk... En itt érzem az igen nagy felelősségemet és ítélem el magamat. Nem lett volna szabad ezt így vállalni. Nem lett volna szabad, mert előbb-utóbb a szabadtéri múzeum mégiscsak kibontakozott volna, kicsit későbben, de könnyebben. Ugyanakkor megkíméltem volna sok embert. — Ennyire nem kell önmegát elítélnie, hiszen ezt a munkát nem egyedül csinálta, és az egészért nem egyszemélyben volt felelős. Az kár, hogy akik siettettek, számonkértek és bíráltak, nem látták, nem vették észre azt a rengeteg energiát, amit maguk ebbe a munkába belefektettek. Az épületeket valóban meg kellett menteni, de az építés, abban az időben elhamarkodott volt. — Talán. És mi ehhez nem is sokat értettünk. Akik pedig értettek volna, nem kapták meg a feltételeket. Olyan primitív körülmények között nagyon nehéz volt dolgozni. Igen, úgy érzem, hogy a feltételek nem voltak meg, az utak, a villany, a víz stb. És hát mi csak a szakirodalomból ismertük az épületeket, a szerkezetüket, az alapozáshoz, az