H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

építéshez nem értettünk. Éppen ezért volt nagy élmény számomra az első felépült ház. Én életemben először ott láttam épülő parasztházat, és ez életemnek egyik nagy élménye volt. A szatmári paticsfalú házat (kispaládi lakóház) kezdték építeni. Először megfonták a fűzfavessző vázát, és egyszerre csak ott állt előttünk a ház, mint orvos előtt a nyomorult meztelen ember. Szinte sírtam az örömtől. Olyan gyönyörű volt. Akkor úgy éreztem: Istenem, így kéne hagyni! Természetesen ez nem volt lehetséges. Nagy terveink voltak... — 1969-ben e néhány év munkája hirtelen befejeződött. Gondolom, nagyon nehéz volt elviselni, hogy a terveket, a maga terveit, az álmait nem maga fogja megvalósítani? — Nehezen. Igazán már nem tudom hogy hogyan. Én elkezdtem, mi elkezdtük, maguk folytatják. Én bizony ma is nagyon sokat gondolok vissza a szabadtérire. Az ottani munkákra és a kollégákra. Nagyon sokat. De hát... — Ma az életemet, a munkámat ez a raktár jelenti. Minden reggel, ha bejövök idea szobámba, végigjárom a raktárakat és szinte minden tárgyat köszöntök. Azokat is, amiket én gyűjtöttem, és azokat is, amiket mások. Ezek a tárgyak körülöttem vannak, és amíg tudok, amíg hagynak,itt dolgozom. írok róluk, dolgozom velük, amíg tudok. A kispaládi lakóház vázszerkezetének építése