H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

nem közel 200 m

2-es födémének jelentős része is. Az itt alkalmazott szalmapólyás födémnek ugyanis az a lényege, hogy a gerendák közeit szalmás sárba gönyölt karókkal töltik ki. Egy-egy sáros pólya átmérője a 20 cm-t is eléri. Ezekből 1300—1400 darabot használtak fel a kiskunhalasi ház építésekor. (Ld. Téka 1982. 2—3. 23—25. oldal.) Meglepetések, érdekességek nemcsak lakóházak bontásainál kerülhetnek elő. Piskón egy szép favázas, zsilipéit falú kamrát bontottunk, mikor kiderült, hogy oromfalának egy részét festett templommennyezet deszkáival borították. Később a deszkákat összeillesztettük, és nagyméretű rocaille-os díszítményeket kaptunk, melyeknek rokonai a dél-dunántúli festett templomokban még ma is tanulmányozhatók. Még folytathatnánk a sort különböző bontások szakmailag is meglepő — sőt néha különös — eredményeiről, de ezek részletes leírása inkább a múzeum évkönyve, a Ház és Ember keretei között helyénvaló. Itt, a TÉKÁ-ban csak színes ízelítőt szerettünk volna nyújtani munkánk egyik legizgalmasabb területéről. "abján Tibor Bontás közben..