H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

Homlokzat feltárása az őcsényi lakóházon mait tártuk fel, alaprajza több toldás és alakítás nyomát viselte csakúgy, mint homlokzata, sőt pincéjét is utólag építették alá. (Ld. Ház és Ember 2. 1984. 175—202. oldal.) Érdekességeket azonban nemcsak a tüzelők feltárásai eredményeznek. Konyáron például megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a torokgerendás tetőnek nemcsak a nádazását, hanem csomóponti kötéseit is gyékénnyel, gúzzsal rögzítették. A több emberöltőt megért kötések még a bontáskor is kiválóan tartottak. Majdnem teljes magasságig húzódó, íves hézagok tagolták a Makón bontott épület vert falait. A tapasztás leverése után feltáruló jelenség magyarázatát nem volt nehéz megtalálni. A 26 méter hosszú ház falait egyszerre bezsaluzni, döngölni és rétegenként emelni nem lehetett, ezért a deszka hosszától függően fogásonként emelték a falat. A fogások közötti munkahézagokat tártuk fel a bontáskor. A sárépítkezés lenyűgöző példáját láthattuk Kiskunhalason. A múlt század közepén épített kocsmának nemcsak fél méternél is vastagabb vert falai készültek földből, ha-