H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

Bálint János falkutatást végez Nyirádon azonos hullámhosszon is voltunk, maradtunk. Nem kellett állandóan transzformálni a gonaolatainkat. Rádnéztem, és tudtam, hogy te mit akarsz, a Tündére, vagy akárkire. — Fantasztikusan szerettük a témát, minden belülről jött, és ezért soha nem voltunk egymásnak ellenfelei, nem kellett egymást meggyőzni. Vitáink voltak, de csak a munka érdekében. Mindig alkotó jellegű vitáink voltak. Hegyeket mozgattunk meg. Biztos, h°gy így vo

't- hidd el hogy így volt. Egyszerűen hogy lehet, hogy ez ilyen részletesen él oennem, hiszen tizenkét éve nem dolgozom már ott. Tizenkét éve befejeződött, eljött tem. Mindent tudok pontosan, előttem van minden. Annyira mélyen... Breznovits... mekkorákat beszélgettünk!... Kovács Pista... Pista remek ember volt. Szakmai részletkérdésekkel nem kellett foglalkozni, mi már tudtunk foglalkozni a nagy egésszel. Remek emberek voltak ott. Például ott volt az OMF részéről egy kitűnő építésvezető, a Szép Géza, és volt még egy ragyogó ács, aki a mándi templomot építette... Hogy csinálta meg! Tudott az, mekkora fej volt az az ács! Egy fiatal, motorral járt mindig... A Gyu-