H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

szi. Nagyon jól tudta a szakmát. — ő még most is nálunk dolgozik, éppen húsz éve került hozzánk. — ÉS mekkora elképzelései voltak a Teminek! A Temi egy olyan öszvér volt, minthogyha egy építészből és egy muzeológusból gyúrt ember lett volna. Mert amennyire építész volt, annyira jól tudott kapcsolatot teremteni azokkal a kollégákkal, akik a múzeumnak szellemi, egyéD részét építették. Rendkívül jó kapcsolatot teremtett a megvalósító emberekkel is, például a Gyuszival, az áccsal, a Szép Gézával és az OMF-nek a felsőod vezetőivel. A minisztériummal. A Temit mindenütt nagyon komolyan vették. Műszaki irányító volt, akinek a vérében minden második molekula muzeológus molekula volt. Nem látszott, mert ő műszaki ember volt. Nagyon jó ember volt. A kis főnökünk a Kovács Pista volt. Mindig a lényeget mondta, mindig. Annyira emberségesen tudta elmondani, hogy hogyan kell! Ilyen emberek voltak ott! — Te 1976-ban elmentél a múzeumból, miért? — Nem volt lakásunk, nem tudtam tovább Kispestről kijárni, Frici nem lehetett. Mi Szentendrére akartunk költözni, még házat is akartunk venni, voltunk egy házban, aztán gondoltuk, hogy meghúzódunk albérletben. Nem sikerült kapni Szentendrén. Próbálkoztunk. — Kár, hogy hagytak elmenni. Es most mit csinálsz? — Az volt a hivatás, ez meg a munka. Mi szellemi, kulturális munkát végeztünk, nem taposómalomban voltunk ott. Kemence bontása Szentgyörgyvölgyön