H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

ERDÉLYI GÁBOR (Építészmérnök, 1974—1976 között a műszaki osztályon dolgozott.) — Egyetemi tanulmányaid elvégzése után azonnal a múzeumba kerültél. Sajnos, igen rövid ideig, két évig dolgoztál itt. Néhány felmérés, kiviteli terv, és egy bontás fűződik a nevedhez. Ügy érzem azonban, hogy ez a rövid idő döntően meghatározta az életedet. Nagyon szerettél a múzeumban dolgozni. Szeretted a kollégáidat, szeretted a múzeumi kollektívát. Mi volt az, ami minket összekötött, mi volt az, ami ezt a kis közösséget összekapcsolta? — A szeretet, és ennek a szeretetnek óriási ereje van, ami az emberekoen úgy benne van. Érdekeltségnek nevezik. Nagy szeretet volt bennünk egymás iránt. A mostani kollégáimmal képtelen vagyok Deszélgetni, nincs ilyen. Mi lelkileg is összekapcsolódtunk, ez óriási volt ott. Tehát nem úgy csapódtunk oda, inkább a téma szeretete kapcsán kerültünk oda. Biztos. Fantasztikusan nagy erőt képviselt az, hogy találkoztam olyan emberekkel, akiknek azonos a gondolkodásmódja. Azonos hullámhosszra kerültünk, de Kályha bontása a rédicsi lakóházban