H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

tette bőripari szaklapokban, a Bőripari Dolgozó 1987 decemberi számában. Az SzNM-ben a tímárműhely, a tervek szerint, 1990-ben nyílik meg. Addigra remélhetőleg átadjuk látogatóinknak a műhelyről, berendezéséről, ill. a tímárságról készülő katalógust is. Flórián Mária AZ ÓBUDAVARI TEMPLOM 1987 nyarán terepbejárást végeztünk a Balaton-felvidéken, hogy a Közép-Dunántúl tájegység számára olyan kisméretű, kevéssé átalakított, és középkori maradványokat lehetőleg nem tartalmazó katolikus templomot válasszunk ki, amelyet majd másolatban fogunk múzeumunkban felépíteni /Id. TÉKA 1986/2-3./. Választásunk Óbudavár templomára esett, amely a fenti elvárásoknak leginkább megfelelt. A templom a ma mindössze 73 lelket számláló, egyetlen utcából álló kis falu közepén, az utcasorban áll. A keletéit, kőfalú templom bejárata a homlokzat elé ugró torony alól nyílik. Vörös kőből faragott keretének ajtószemöldökén "K I836ik ívben" felirat jelzi az épület korát. A templomhajót egy középső boltőv két csehsüveg boltozatos mezőre osztja. A hajót mindkét oldalán két-két szegmensíves lezárású ablak világítja meg. Szentélye kívül trapézalakú, belül körívesen kialakított. Karzata két oszlopon, ill. az oldalfalak és az oszlopok közti kosáríves falazatokon nyugszik. A templom előteréből meredek kőlépcsőn keresztül közelíthető meg. A diadalív déli falpillérén helyezkedik el a hengeres szószék, melyhez a templom délkeleti sarokfalát áttörtő falépcsős feljárat vezet a sekrestyéből. A diadalív északi falpillérénél Mária-oltár kapott helyet. A templom építésével egykorú sekrestye a templomhajóból nyíló ajtón át közelíthető meg a szószék mellett. A csehsüveg boltozatos kis építményt aszimmetrikus nyeregtető fedi. A templom kőlapokkal, a karzat téglával, a sekrestye műkőlappal burkolt. A templom jelenlegi szerény belső kifestesét egy