H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

dorong feküdt. A szarufák végeit a födémgerendákba csapolták. A rajta lévő lécezést az 1960-as évek elején fölújították, változatlan formában: a megrongálódott eredeti nyírfa lécek helyére fenyőléceket szögeltek. A cement cserepet visszarakták, néhány zalaszentgróti hornyolt vörös cseréppel kipótolva. Ugyanebben az évben fölújították a talpgerendázatot is. A két elkorhadt hosszú talpgerendát kicserélték egy régi épületből származó tölgyfagerendákra. Az ól első két fiókja előtt kifutó volt deszkakerítéssel és élére állított, kötés nélküli téglázattal. A disznóólat az 1980-as évek elejéig használták. Az első fiókban egy anyakocát, a másodikban három hízósertést, a harmadikban öt-hat malacot tudtak tartani. A disznók télen-nyáron kijártak a legelőre. A gazdák által tartott községi kanász őrizte őket. Javadalma egy nagy koca után egy fölöntő /12,5 liter/ gabona volt. Malac szoktatásakor pénzt is kapott, általában egy ingre valót. /A bontást vezette és dokumentálta: Sabján Tibor építész és dr.Zentai Tünde tájegységfelelős muzeológus./ Zentai Tünde BESZÁMOLÓ A BAJAI TÍMÁRMÖHELY MUNKÁLATAIRÓL A TÉKA 1984/2-es számában már tájékoztattuk az érdeklődőket az SzNM-be Bajáról áttelepítendő tímár műhely építéséről. Időközben megkezdődött az épület kivitelezése is az Alföld tájegység utcasorának végén. Az építéssel párhuzamosan pedig folyik a műhely berendezési tárgyainak a beszerzése is. Mivel múlt század végi kézműves tímárműhely - az azóta lezajlott technológiaváltás miatt - még megközelítően hasonló formában sem maradt fenn, műhelyünk berendezését csak rekonstruálni tudjuk. A rekonstrukció hitelét - a TÉKA fenti számában már ismertetett - bőripari szakérői gár-