H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

A rédicsi présházpince hosszmetszete pített osztatlan kőszegi /1874/, a bocföldi kéthelyiséges, présház+pince beosztású /ép. 1850 körül/, a letenyei ikerpincés /1842/ és a lendvadedesi lakószobás présházpince /1882/ mellett ez a rédicsi építmény /1884/ a "hajlított'

1

, L-alaprajzú, boronafalú szőlőhegyi épületek típusát képviseli, ahová már a terepadottságokat kihasználva a szoba alá építették a bortá roló pincét. A nagytáj szőlőfeldolgozásával és bor tárolásával kapcsolatos, felsorolt objektumok mind a gazdasági és használati funkciók, mind az építészeti megvalósítás vonatkozásában reprezentálják a szőlőhegyi gazdasági kultúra filexéravész előtti alakulását, épületszerkezetekben és berendezésekben sokszor utalnak a 18. századi állapotokra is. A pédicst hajlék tölgyfaboronákból rótt, keresztfejesen csapolt falszerkezetű. A bejárati oldalon a keresztgerendák a falsíkon lényegesen túlnyúlnak, s e fenyőgerenda végek faragottak és stilizált virágornamensekkel díszítettek. A festett tulipán- és indamotívumok meszelt alapon piros és kék színűek. A festék alapanyaga földfesték, vízben hamar oldódó, így épületbontáskor már hiányos volt. Hasonlóan vörös földfestékkel