H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

Szlovákiai tanulmányút 1984 júliusában a Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként egy hónapot töltöttem Csehszlovákiában. Utazásom célja a Pozsony és Ipoly közötti területen élő magyarság népi építkezésének tanulmányozása volt, hangsúlyt fektetve a tüzelőberendezések kérdésére. A munkát Pozsonyban kezdtem a Szlovák Tudományos Akadémia /SAV/ valamint a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet /SUPS/ dokumentációs tárának tanulmányozásával. Pozsony után Túrócszentmártonba utaztam, ahol a Szlovák Nemzeti Múzeum /SNM/ vendége voltam. A múzeum fotótárának és tervgyűjteményének a tanulmányozása után megtekintettem az épülő szabadtéri gyűjteményt is. A központi kutatóhelyeken tett látogatásaim után a vizsgált terület helyi múzeumait kerestem fel. Minden múzeumban 3-4 napot töltöttem. Ezidő alatt terepen is dolgoztam, naponta 2-3 faluban végeztem tájékozódó gyűjtést, ami nagytáji viszonylatban biztos szondázási módszert eredményezett. Először a lévai, majd az érsekújvári, komáromi, dunaszerdahelyi és a galántai múzeum vendégszeretét élvezhettem. Az itt dolgozó kollégák minden segítséget megadtak munkámhoz, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani! Az érintett területen a 19.század végi, 20.század eleji hagyományos tüzelőberendezések az alábbiak szerint alakultak. Konyhai kemence csak a Vág vonalától nyugatra fordult elő, a keletre eső területeket a konyhai kemence teljes hiánya jellemezte. A kemence a szabadkémény alatt helyezkedett el, a konyha sarkában, vagy a hátsó fal közepén. Gyakori volt a Csallóközben és a tőle északabbra fekvő területeken a "kiugratott kemence" alkalmazása. A szobák fűtésére cserépkályha vagy kemence szolgált. Az Ipoly és a Vág közötti vidéken a fekvő nyeregkemencék terjedtek el, helyi elnevezésük "siska" vagy "siskó". Alaprajzuk szögletes, felső részük