H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

báját lakta. Erre utal, hogy a szobákban téli fűtésre alkalmas rakott tűzhely áll. A konyha szabadkéménye alá nyílt a téglaboltozatos "kibúvó" kemence szája. A hátsó szobából nyílik a kamra, amely a család éléstára volt. Ennek a légteréből rekesztették ki a padlásfeljárót. Mint már említettük, a lakóház hátsó része, a két istálló fala faváz közé font, tapasztott sövény. Az istálló padlása szarufás, szelemenes, éppúgy, mint a lakóépületé, de gerince alacsonyabb, szarufáinak sűrűsége különböző. Minden jel arra utal, hogy korábban ehhez folyamatosan csatlakozott a mai lakóegységet megelőző, szintén sövényfalú épületrész. Iléjazata nád, amelyet nem lécezésre, hanem a szarufákra szíjáccsal kötözött vízszintes nádkötegekre erősítettek fel. A Szigetközben az 1954—

es árvízig általános volt ez a fedésmód. A lakóház udvari homlokzata tornác nélküli, bár az utcai homlokzat aszimmetrikus oromfala azt sugallja, hogy a kiszélesedett ereszalját akarták alája befoglalni, amely sokszor az utcai homlokzaton nyíló, és a homlokzat oromfala alá ékelődő kiskapunak is helyet ad. A homlokzat lábazattal, lizénákkal és kiugró ablakkerettel díszített. Az oromzat lendületesen hajló ívekkel Az elbontott "kibúvó" kemence nyomai a hátsó homlokzaton