H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

határolt. Az orommezőben két szellőzőnyílás és szoborfülke lát­ható. Ezt az oromformát a a helyi építészet a 18.század óta is­meri, de a 19. században vált gyakorivá, s még a 20. század e­lején is alkalmaztak. így múzeumunkban egy olyan építészeti ha­gyomány megtestesítője, amely az egyházi épületek kastélyokra és kúriákra áttelepedő homlokzatformáját helyi, paraszti stí­lusban alkalmazza. A Szigetközben a barokkos homlokzatnak a múlt század második felében történő hirtelen elterjedése a ga­bonakonjunktúra éveihez köthető. Eleinte csak az utcai homlok­zatokat építették át erre a formára, a század utolsó évtizede­iben, ill. a századfordulón épült lakóházak már eleve ilyen o­romfallal készültek, amit az évszámmal ellátott épületek iga­zolnak. A barokkos oromfal olyan kedvelt volt e tájon, hogy az 1920-as, 1930-as években felújitott épületeknél az ilyen o­romfalakat meghagyták, és vakolatdíszeik között a felújítás év­számát tüntették fel rajta. A lakóházhoz tartozott a kertek alatt meghúzódó méhes és a gémeskút. A kút kávája hasított pallóból készült. A kút ága­Utcarészlet Ásványrárón

Next

/
Thumbnails
Contents