H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

eddig ismert legnagyobb villa rusticaja bontakozott ki: mintegy hatezer négyzetméteren kiterjedése 67 x 78 m, és több, mint ötven helyiséget foglal magába. A villa első építési periódusát az i.sz. III. század első évtizedeiben, Alexander Severus uralkodása idején emelték, építtetője egy Aquincumban vagy Szentendrén /Ulcisia Castra/ szolgált leszerelt katona lehetett. Az egyszerű, téglalap alakú épület a StaravoJa nyugati partján, a patak folyásával párhuzamosan húzódott 15 X 30 méter kiterjedésben, és mindössze négy helyiséget /három vivarium, egy cubiculum/, valamint egy nagy udvart foglalt magiba. Ehhez a traktushoz csatlakozott mintegy 20-25 évvel később a 30 méter hosszú folyosó, északi és déli végén egy-egy félkörös apsisszal. Az egyszerű alaprajzú, kisméretű villa lakói nagy valószínűséggel már ekkor is szőlőtermesztéssel foglalkoztak: erre utaló eszközök szép számban kerültek elő a feltárás folyamin, I.sz. 280-290 körül az első periódushoz nyugat felől csatlakozva újabb, mintegy 50 x 20 m kiterjedésű traktus épül, nagyméretű, falfestményekkel gazdagon díszített, finom terrazzo padlós helyiségekkel, melyek közül három fűtőcsatornával, ill, trachit oszlopos rendszerű hypocaustummal rendelkezett. Ugyanekkor készül el az első periódushoz dél felől csatlakozó fürdőépület is egy caldariummal és két tepidariummal /meleg és langyos vizű medencék/. Az új traktus déli oldalán díszes porticus húzódott 10-12 faragott kőoszloppal /in situ 3-4 oszlop darabjait találtuk meg/, a folyosó északi falsíkját is szép mintájú /rozettás/ freskók díszítették. A villagazdaság Constantinus Maximus idején, a IV. szizad első évtizedeiben érte el prosperitását. Nyugat és dél felől újabb traktus épüli, kialakítva a törzsépület végső formáját: nagyméretű /15 x 25 m/ központi atriummal, melynek közepén az odavezető ólom vízvezeték tanúsága szerint impluvium is lehetett,