H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
tészetet, vagy a korai ipari építészet emlékeit megörökítő építménycsoport. Külön érdekessége a múzeumnak az a rész, amely a forradalom utáni korszak ukrán faluját hivatott bemutatni. Süzt úgy hozták létre, hogy minden közigazgatási egység - saját költségén - felállíthatta azt a jelenkori épületet, teljes gazdasági udvart, melyet ott a legjellemzőbbnek tartottak. A jelenkor dokumentálásának izgalmas, és követendő ötletének megemlítésekor azonban az sem hagyható szó nélkül, hogy ez esetben is érvényesült az a jelenség, amely általánosnak mondható akkor, ha a kiválasztás nem tudományos szempontok alapján történik, hanem mintegy "önarcképet" állítanak ki: ez rendszerint a legszebb, legjobb, ez esetben a legmagasabb s szintű vonásokat hangsúlyozza. Visszatérve a szabadtéri múzeumokban megszokott részekhez, a régi ukrán falut bemutató egységekhez, mindenekelőtt hangsúlyozni kell azt az alaposságot, mely megnyilvánul mind az épületek áttelepítésében, mind azok berendezésében. A külső szemlélőnek egy szabadtéri múzeumnál mindig azt a legnehezebb eldönteni, hogy az épületek kiválasztása milyen szakszerűséggel történt, hiszen nyilvánvalóan nem ismerhetjük azt a kultúrát, melyet bemutatnak, olyan alapossággal,hogy e kérdésben felelősséggel lehessen nyilatkozni. A külső körülmények, az épületkiválasztó utakról készített alapos, részletes dokumentációk mindenesetre arra vallanak, hogy az ukrán kollégák e téren is maradandót alkottak. Az épületek áttelepítésénél messzemenően törekednek arra, hogy ezeknek ne csak hiteles belsejét, hanem hiteles külső környezetét is megteremtsék. Ennek ragyogóan megoldott példája a Kárpátok kultúráját bemutató tájegység, talán azért is, mert innen van a legtöbb szakirodalmi, esetleg személyes élményünk. Itt a faluszerű településmag mellett a rendkívül kedvező terepadottságokat kihasználva hiteles környezetben mutatják be a hegyi szállásokon emelt épületeket, az ott folyó gazdálkodást.
