H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

1930-as években, sem később nem volt intézményhez köthető. Az utóbbi húsz évben kiteljesedő gyujtemé.iy így egy emberre méretezett, egy szűk tanítványi és baráti kör segítségével létrehozott és megőrzött archívum maradt. Vargha László ott, ahol gyűjtőútjai során megfordult, ahová családi, munkahelyi /múzeumi és műegyetemi/ és célfeladatokkal kapcsolatos /tervpályázatok, megbízások/ vonatkozások fűzték, az "alapadatokat" mindig pontosan vette fel. A helytörténeti, néprajzi, építészet- és művészettörténeti adatok továbbgyűjtésére, azok megismétlésére - változásvizsgálatokra sok alkalommal sort kerített. Ez az állandó befogadásra, feladatvállalásra, megújulásra való készség jellemezte munkamódszerét. Ehhez kapcsolódóan - ami kevesek sajátja - adminisztrációs módszerét szinte a tökéletesség szintjére emelte. Mindig, mindenről jegyzeteket, "visszaidézhető feljegyzéseket, felméréseket" készített. Gyűjteménye értékének ez az egyik titka: a beazonosíthatóság, visszakereshetőség, a topográfiai és tematikai rend állandósága. Ezt különösen akkor tapasztalhattuk, amikor több, mint 25 000 fénykép- és diafelvételt, 5 000-nél több felmérést és 2 000 dossziényi adatanyagot vehettünk át közgyűjteményi hasznosításra. Az egyenként felvágott fotónegatívok papírborítója általában feliratozott /kutatópont, pontos helymegjelölés, készítés ideje stb./. Ugyanez vonatkozik az építészeti felmérésekre is, melyeken szerepel a közreműködők, tanítványok neve is. Az adatokat ill. felméréseket tároló dossziék a fényképekkel és az archivális feldolgozás különböző szintjén álló anyagokkal beazonosíthatók. Vargha László munkamódszerének bemutatására néhány összefüggő adatsort emelünk ki. Gyöngyösön született igazgató-tanító fiaként. A családi környezet korán felhívta figyelmét a város történeti emlékeinek megörökítésére. Vargha László első építészeti rajzai a he-