H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Janny Józsefnek hat gyermeke volt: Gyula, Ferenc, LászlóIstván, Rezső, Mária és Imre. A legidősebb, az ajándékozó édesapja, dr.Janny Gyula /1842-1916/ Zlamál Gizellával kötött házasságot. Hires sebész volt, egyike a Magyar Vöröskereszt alapítóinak. Fiútestvéreivel együtt lemondott a családi örökségről férjezetlen leánytestvérük, Mária /1853-1923/ számára, aki örökségéből élve, lassacskán eladta a családi szőlőt is. Janny Gyula gyermekei /Gyula, Géza és Gizella, az ajándékozó/ közül dr.Janny Gyula jogász doktor ürítette ki az eladott présházat, melyben a bőr derékaljat abban az időben egy vaságyon használták. 1924-ben hozta fel abba a budapesti lakásba, amelyben az ajándékozó ma is él, és itt használta 1949-ben bekövetkezett haláláig. /A családdal kapcsolatos adatokat Zlinszkyné Sternegg Mária művészettörténésztől tudjuk*/ K.Csilléry Klára kutatásai révén nyerhetünk betekintést a fekvőhelyek, az ágy, illetve felszerelésének történetébe. A bőr derékalj múltját az antik civilizációkig vezeti vissza, amikoris vászontokkal készült változataihoz hasonlóan, tömése növényi anyag lehetett. A rómaiak már pehellyel is töltötték a derékaljat. Saját történelmünkben Árpád-kori újítás volt a tollal töltött ágynemű, derékalj használata. A történeti adatok és a képzőművészeti ábrázolások nyomán a vászontok használatát vélhetjük általánosnak /K.Csilléry Klára: derékalj. Néprajzi Lexikon I. 1977» 575-576., és A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. 209-220. Bp. I983./ A középkorban, amikor a népesség zöme még ágy használata nélkül, a földön, szalmán aludt, fontos szerepe volt ennek az alkalmatosságnak. Ha magyar adatok nem is állnak rendelkezésünkre, amelyek bizonyítanák, hogy a derékalj bőrből készült változata elterjedt lett volna, haszn'ilata ismert lehetett, legalábbis tehetősebb társadalmi körökben. A most múzeumba került példány rangos polgárcsalád tulaj-