H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

nyét is gyarapítja, gondozza, és természetesen ezt elsődleges­nek is tartja, úgy tapasztaltuk, hogy emellett szokatlan segí­tőkészséggel kezelik a mi terveinket is, az SZNM tímárműhelyé­nek felépítését és berendezését. Reméljük, hogy a bőripar többi szakmunkása előtt is is­mertté válik ennek a műhelynek a létesítése, mely az iparág kézműves korszakát mutatja be. Köszönjük, hogy ebben a munká­ban segítségünkre vannak, és a továbbiakban is szeretnénk számítani erre a támogatásra. ííeméljük, hogy az elkészült műhelyt majd saját múzeumuknak tekintik. Flórián Mária Bőr derékalj Székesfehérvárról Egyedülálló műtárggyal gazdagodott a Szabidtéri Néprajzi Múzeum gyűjteménye. Sternegg Ferencné a múzeumnak ajándékozott egy a nagyszüleitől örökölt bőr derékaljat, melyet a család "medvének" nevezett. A derékalj négy teljes marha-, feltehetően tehénbőrből varrt bőrtok, pehellyel töltve. A növényi cserzessél vízhatlan­ná, tömötté, rugalmassá és puhává megdolgozott bőr enyhén vö­röses barna. A kész bőröket - a legerősebb háti rész, a krupon, valamint a nyak, a mellső lábak és a hasszél meghagyásával ­egyformára szabták. A far és a hátsó láb levágása után kapott egyenes széleket a derékalj közepén keresztben, e ;yuással szem­befordítva varrták össze, míg a nyakak és a mellső lábak a de­rékalj két végén fekszenek egymásra. A kenderszállal készült varrásokat a szélek közé illesztett, közbevarrt bőrszalagokkal, vóccal erősítették meg. A nyaki bőrt a fejbőr leraetszéséval e-

Next

/
Thumbnails
Contents