H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

rudak, épületen kívüli félereszekből stb. áll. Ezek sajnos csak rekonstrukcióként készíthetők el. Még nehezebb feladat a munkák során egykor használt kéziszerszámok megszerzése. Az SZNM-ben valamennyi kézműipari műhely bemutatásánál gondot jelent egyébként, hogy általában csak azok a kéziszerszámok maradtak meg, amelyek már a munkában teljesen elkoptak, tehát használhatatlanná váltak. Ezek múzeumi bemutatása gyakran kétséges: a hozzáértő látogató a hibákat látva a bemutatott szakma lebecsülését érzi ki belőlük. A szakember viszont általában nehezen válik meg jó szerszámától, őrzi akkor is, ha nem gondolhatja, hogy valaha használni is fogja még. A már említett időbeli szempont, a századfordulói vagy korábbi állapot felidézése, még inkább nehezíti a szerszámegyüttes összeállítását. E kilátástalannak látszó feladat megoldásában nyilvánult meg legszembeszökőbben e bőripari szakértő csoport nélkülözhetetlensége és segítőkészsége. Elsőként a saját tulajdonukat képező, emlékként őrzött szerszámoktól váltak meg, és az SZNM-nek ajándékozták. Majd személyes ismeretségeiket felhasználva hívták fel szaktársaik figyelmét az SZNM gondjaira. így jutott az SZNM tulajdonába már több kiváló állapotban lévő felszerelési tárgy, eddig féltve őrzött családi emlék. Herczeg László, a Díszműbőrgyár bőrvegyész technikusa, édesapja mezőberényi tímárműhelyéből származó kaszát, taszítókat ajándékozott a múzeumnak. A Táncsics Bőrgyár bakokat, hordókat ad át a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak, és olyan szétbontott hordók faanyagát, amelyekből a különböző gödrök bélése készülhet. Reméljük, hogy idővel a Cserzőanyaggyár kádármesterei az SZNM segítségére lesznek e munkák végzésében: gödrök bélésének, hordóknak, kádaknak, é.s egyéb fakellékeknek készítésében, helyreállításában. A Hajdúsági Bőrgyár selejtezendő szerszámkészletéből régi típusú darabokat ajánlott fel az SZNM-nek. Bár valamennyi gyár - a műemléki törvény értelmében - saját gyűjtemé-