H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

varok nem tömörülnek települéeképi egységbe, az épületállomány ugyanis zömmel szórványtelepülésekről származik. Az építmények egymástól elkülönülő cso portjai egy-egy jellegzetes építkezésmódjával elkülönülő tájegység, "házvidék" épületállományát "Ainkl-Boden bei Pöllau - ból származó malom belseje. foglalják egységbe. A kelet-nyugat irányú völgy ill. hegyoldal lehetővé teszi, hogy a bejárás sorrendje,az egyes tájegységek megtekintése Ausztria nagytájainak földrajzi elhelyezkedéséhez hasonlóan történjen. így az épületek alaprajzi, szerkezeti sokféleségét természetes előfordulási rendjükben, az átmeneteket is érzékelve tanulmányozhatja a látogató. A múzeumba belépve a számunkra is ismerős burgenlandi épületcsoportnál kezdjük el az ismerkedést Ausztria népi építészetével, majd nyugat felé haladva Stájerország, Karintia, Alsóés Felső-Ausztria, Tirol, ßalzburg, a Bregenzi-erdő, végül a legnyugatibb tartomány, Vorarlberg népi építészetével, lakáskultúrájával ismerkedhetünk meg. Ausztria hegyes, tűlevelű erdőkben gazdag vidékén a f8építészetnek, azon belül is a boronafalú építkezésnek volt elsőrangú szerepe. Az épületállományban sok